A szomorkodók védőszentje – Szent Barnabás apostol, a vigasztalás fia

Különösen jó szívű, hittel és Szentlélekkel eltelt emberként jellemezték.

Sánta János, a Váci Egyházmegye papja Szent Péter és Szent Pál ünnepén az Adoremus liturgikus kiadványban a papi szolgálat kihívásairól és a hitelesség kérdéséről elmélkedett.
A Magyar Kurír Adoremus című liturgikus kiadványának június 29-i írásában Sánta János, a Váci Egyházmegye papja osztotta meg gondolatait Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe alkalmából. Az ünnep kapcsán nem magukról az apostolokról beszélt, hanem a papi szolgálatra irányította a figyelmet, mivel június hagyományosan a papszentelések hónapja. Mint írta, őt is júniusban szentelték pappá, és elmélkedésében feltette a kérdést:
hogyan lehet ma hitelesen papnak lenni?
Írásában reagált a cölibátust érő kritikákra is. Elismerte, hogy a papi nőtlenséget nem Jézus rendelte el, hanem későbbi egyházi döntés eredménye volt, de hangsúlyozta: Jézus sok más, mára alapvető hittételt sem hirdetett meg saját korában – például a krisztológiai, szentháromságtani tanokat vagy a Mária-dogmákat. A szolgálati papság cölebsz életformája szerinte ennek a hitfejlődési folyamatnak volt a része.
Úgy véli, minden embernek megvan a saját útja Krisztus követésére, és aki nem hivatott a cölibátusra, az ne tekintse azt eleve elvetendőnek vagy élhetetlennek.
Sánta János szerint a mai ember inkább a jelen boldogságára törekedett, nem pedig az örök élet gyümölcsére. Az emberek inkább virágozni akartak, legyőzhetetlennek mutatkozni, és a halál utáni élettel nem kívántak szembenézni – írta. Szerinte ez a hozzáállás gyakran belső ürességhez és keserűséghez vezetett. Úgy látta, a papok – főleg, ha maguk is küzdöttek lelki nehézségekkel – pontosan érzékelték ezeket a fájdalmakat. Ő maga is tapasztalta, hogy ha nem vállalja fel saját sebzettségét és gyengeségeit, akkor papként életszerűtlen marad, még ha hittanilag és kánonjogilag helytálló is lenne a szolgálata.
A záró gondolatokban arra bátorított mindenkit, aki papi hivatást érzett, hogy ne féljen követni azt. Mint fogalmazott: Jézus örömhírét nem lehet politikai nézetekkel elnyomni. Véleménye szerint ma is szükség van a tiszta szóra, még ha sokan próbálják más dolgokkal helyettesíteni az élő Istent. Úgy véli, ezek az „ideig-óráig működő” pótlékok egy idő után kudarcot vallanak, és ekkor van szükség arra, hogy a pap észrevegye és megszólítsa az embert – tapintattal és bátorsággal.
A teljes olvasmány ide kattintva elolvasható.
Ezt is ajánljuk a témában
Különösen jó szívű, hittel és Szentlélekkel eltelt emberként jellemezték.
Nyitókép: magyarkurir.hu